2010. május 27., csütörtök

Csiga csapat hamm bekaplak

Hát képzeljétek életemben először ettem csigát. Ajándékba kapta a Giorgio egy ismerősétől. Ő bolondul az összes ilyen csúszómászó fura dologért. Gondoltam akkor itt az idő, hátha lehet jó is. Neki is álltunk, mondjuk nem egy nagy kaland elkészíteni őket. Csak simán serpenyőben meg kell pirítani. Ja és elmagyarázta a Giorgio, hogy ezek a csigák, amiket mi ettünk nagyon jók, mert már szartak. :) azért majd a képen látjátok, hogy a bejáratnál van egy fehér ajtócska. Jól teleeszik magukat levelekkel, űrítenek, majd begubóznak és alszanak vagy mi.
Tehát mikor már felpuhul az ajtó sütés közben, akkor mondhatjuk hogy könnyedén betörhetünk kis barátaink otthonába. Mi ilyen hosszú fogiszkálóval szedtük ki őket a házból. Aztán egy tányérban összekevertünk sót meg borsot és abba kicsit belehempergettük őket, majd hammm. Na ez így ment egy darabig, amíg meg nem láttam, azt a nyálkát amin csúsznak...nem mindegyik volt olyan...de kb 10 darab után elment a kedvem tőlük. Amúgy szerintem semmi extra íze nincs. Sőt nekem hol túl sós voltm hol túl borsos, mert rosszul mártogattam. :)

Felteszek pár képet.

Pusszmussz mindenkinek!!!!





2010. május 25., kedd

Egy hétvége Rómában

Péntek este, mint ahogy már írtam felkerekedtünk. Este fél 11kor indult a vonat és reggel 7 körül érkeztünk meg. Volt egy fél ágynyi helyünk a vonaton, mert 2 egymással szembenlévő széket összetudtunk tolni, így aludtunk kicsit. Helyesbítek. Én kicsit a Giorgio sokat. Szerintem ő kötéltáncolás közben is tudna aludni. :)
Reggel frissen fitten tettünk pár turisztikai kört, megnéztünk egy bazilikát az ismerősünk lakása környékén. Kicsit húznunk kellett az időt mire felébredtek. Aztán végre befekhettünk a kényelmes ágyikóba aludni pár órácskát. Ez persze megint nem ment olyan egyszerűen, mert 10 perc alvás után hívták a Giorgiot üvöltözve telefonon, hogy kijött a rendőrség a lakáshoz, és hogy be kell törni az ajtónkat. Mielőtt elindultunk elzártuk a vizet meg a gázt. Csak azt nem tudtuk, hogy az egész házban egy vízcsap van csak. Így a többi két családnak éjszaka és reggel és nem volt vize. Ajjjajjjj. Na innen pár óra idegbetegeskedés. Hogy reméljük nem visznek majd el semmit, ha 2 napig nem lesz bezárva az ajtó. Ez is csak velünk történhet meg......
Aztán délután taliztunk az Alessandroval. Ő az a srác, akivel még Pesten haverkodtunk össze, ő is a Tatában dolgozott. Elvitt minket egy rohadt jó helyre. Úgy hívják a városrészt, hogy Trastevere. Kb olyan mint a Liszt Ferenc tér, csak sok sok utcában. Itt megnéztük a Bajnokok Ligája döntőjét, ittunk pár sört, aztán nyomás a fesztivál.
A helyszín nagyon szép volt. A kongresszusi központban szokták megrendezni, ami egy hatalmas nagy csarnok. Fent van egy gyönyörű terasz is. A zene tuc tuc volt, nem volt rossz. Táncoltunk egy jót, aztán reggel  fél 6 körül elindultunk haza. Aludtunk pár órát, aztán már indultunk is vissza Grottagliebe. Buszoztunk, hát nem tudom melyik rosszabb a busz, vagy a vonat. Mindegyik nagyon hosszú. :))
Szerencsére nem vártak minket a szomszédok vasvillával. Bocsánatot kértünk mindenkitől, vettünk új zárat és minden jó ha a vége jó. 

Giorgio Én Alessandro


170312876


2010. május 21., péntek

Minden út Rómába vezet, legalábbis ma este...

A címről később. Először röviden, hogy mi volt tegnap. Elmentem a második interjúra is. Sikeresen eltévedtünk, így késtünk kicsit, de szerencsére nem volt gáz. Egy fiatal csajjal kellett beszélnem. Ez mondjuk most nem volt annyire egyszerű, mint az előző interjú. A szokásos hülye HR-es kérdéseket tette fel, amire csak nyalizósan kell válaszolni. Pl: hogy látod magad 10 év múlva. Nyílván erre mindenki azt mondja. hogy családos leszek és marha jó karriert fogok addigra kiépíteni. Mert mást mit lehetne??? Pl, hogy 10 év múlva elvált leszek és remélhetőleg nem egy szaros call centerben fogom tengetni a napjaim. A következő megpróbáltatás: próbáld meg nekem eladni ezt a tollat. Persze ő mindenre azt mondja, hogy nem....a végén lett volna ötletem mit csináljon vele, de inkább nem adtam ötleteket. Amúgy a hülye kérdéseken túl még mindíg jobb lenne ez, mert ez legalább közel lenne. Ugyanannyit fizetnek mindkét helyen, és kb ugyanazt kell csinálni. Addig persze folytatom a nekem jobban tetsző munkák kutatását is, hátha találok jobbat.

Hogy miért vezet ma utunk Rómába? Csütörtök este elkezdődött a Dissonanze nevű fesztivál, mi csak egy napra megyünk, de szerintem szupi lesz. Ma este indulunk 10kor, és reggel fél 7-re érünk majd oda. Kis nézelődés, aztán elindulunk az ismerősünk lakása felé, akinél aludni fogunk. Remélem tudok majd találkozni Alessandroval (egy helyen dolgoztunk pesten). Aztán este buli hajnalig. Majd vasárnap vissza.

Mindenkinek jó hétvégét, pihenést és bulizást!!!!!!!

Ez a buli Flyere:

2010. május 20., csütörtök

Jónapot kívánok! Elnézést a zavarásért, itt Mária beszél.........

Úgy határoztam, hogy mivel eddig nem találtam normális melót, meg mostanában nagyon hírdetéseket sem látok, beadom a derekam és elmegyek call centerbe dolgozni. Persze már előtte is küldözgettem nekik önéletrajzokat, de most el is határoztam, hogy akkor nincs mese valamit kell már csinálni. Ezen elhatározásom után rögtön hívtak is egy közeli kisvárosból, hogy másnap menjek interjúra. Elmentem, délután már hívtak is hogy fel vagyok véve. Kb 25 km innen, a fizu elég kevés, de jobb mint a semmi. Ahogy igent mondtam nekik, hogy bármikor tudok kezdeni, ami nekik azt jelentette hogy másnap, már hívtak is egy másik helyről is. Ma megyek délután interjúra. Ebben az a jó, hogy itt van Grottaglieben, és megspórolnám a benzinpénzt. Szerencsére mind a két munkában cégeket és nem embereket kell hívogatni. Azt nem hiszem hogy csinálni tudnám.
Tegnap az interjú után megkérdeztem pár lányt hogy hogy érzik magukat, milyen a meló. Nem panaszkodtak. Azt mondták szerintük ugyanolyan cégeket hívni, mint embereket. Szerintem meg nem. Az ember ha otthon van lehet pihenni akar. Aki bent van a cégnél az viszont dolgozik, nem hiszem, hogy annyira kiborulnak az ilyen hívásoktól. Amúgy, netet meg informatikai cuccokat kell tukmálni.
Na szóval ma délután drukkoljatok, jo lenne helyben dolgozni. Így maradna időm a kutyára is, haza tudnék ugrani hozzá.



Az egyetlen rossz, hogy már megint headsetben kell majd ülnöm egész nap amitől bedugul a fülem!!!!

2010. május 18., kedd

Bell aki mindent meglel

Rá kellett hogy jöjjek hogy a jó kislányság nem tartott sokáig. Most hogy már megszokott minket a kis Bell több mindent mer megcsinálni. Pl a cipők és papucsok soha sincsenek biztonságban tőle. De hát ez elég általános dolog. A legutóbbi hobbija a fürdőben lévő kefe elcsenése. Néha Tom Cruise-t is meghazuttolja, gondolja ő, tiszta mission impossible. De persze mindíg észreveszem. Rajtam nem tud kifogni.
Legutóbbi türelem próba a póráz. Muszáj volt már rátennem, mert mi a város közepén lakunk és féltem hogy elütik. Persze mondanom sem kell, hogy az elején kb méterenként álltunk meg, mert nem tetszett neki ez az irányítanak dolog. Aztán kezdett egész jól belejönni. Korán reggel meg későn este jön mellettem mint a kisangyal. Napközben mikor vannak emberek az utcán persze lebetonozódik és nem mozdul. Nehogy véletlenül lássák milyen ügyes. Most van új taktikám. Mindíg viszem magammal a kis kutyakajás zacskót és ha lecövekel csak megcsörgetem és már jön is. Amúgy még mindíg nincs okom panaszra, okos kiskutya ez.
Megint voltunk vele állatorvosnál, és most egyáltalán nem sírt. Mondjuk lehet azét mert épp porszívósat játszott. Kiszórtak elé egy rakat kaját amíg kapta az oltást. Kb 2 másodperc alatt betolt egy fél zacskó kutyakaját. :)
Amúgy azért írok megint Bellről, mert nagyon nem történt semmi hétvégén. Meg ő tölti ki most a hétköznapjaimat. Jó móka, meg jó kis türelem játék is. :)

2010. május 14., péntek

Május elseje a multa ünnepe

A cím egy szójáték, olaszul a multa büntetést jelent. Jól kitaláltam mi? Hehe


Szóval, május elsején felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy elhagyatott várost Basilicata tartományban. Nem volt messze kb 2 óra kocsival. A hely gyönyörű a dimbek dombok között egyszer csak megláttuk ezt a kissebb és hegyesebb dombot amiknek tetején áll a szellemváros, Craco. Kb az 50-es években evakuálták az embereket, mivel túl vizes volt a föld és a falak elkezdtek repedezni. Azóta túrista látványosság.
Volt.
2 évvel ezelőttig.
Ugyanis mára már lezárták, mert annyira veszélyes. Persze kívülről körbe lehet sétálni, de hát az nem az igazi. Legalábbis nekünk. Mi belülről akartuk megnézni.
Mivel az egyik oldalon egy rendőr figyelte nehogy valaki bemerészkedjen a területre, mi ügyesen hátulról bemásztunk. Körbe jártuk az egészet. Isteni kilátás volt, meg jó képeket csináltam. Láttunk egy kb 2 méteres kígyót is, na engem ezután már semmilyen kilátás meg szépséges dolgok nem érdekelt, csak a kígyókat figyeltem. Nagyon be voltam tojva. Persze a többiek élvezték, hogy ijesztgethetnek...5 percenként sikítoztak hogy...vááá kííígyóóóó, én meg ugráltam mint egy bakkecske :S
Pár óra után miután körbejártuk úgyhatároztunk hogy nem megyünk vissza hátra, majd ügyesen valahogy kijövünk hogy a rendőr ne vegyen észre minket.....aha...............egy óvatlan pillanatban már ott állt mögöttünk Columbo. Iszonyat "elnéző" volt. Öten voltunk és 5 büntetést töltött ki. Próbáltunk vele bizniszelni, hogy május elseje...naaa lécci lécci legyen csak 1 büntetés. A válasz: NEM
Na jó tehát fejenként 50 euro. Az egyik srác Masella, aki vezetett oda adta a papírjait. A másik 3 meg kamu nevet adott meg. Az én Giorgiom aranyosan egy haverjáét, mondván úgyis gazdag gyerek. Persze azért nem minden adat stimmelt. Domenico ügyesen egy kitalált nevet. A másik Giorgio meg hatalmas kreativitását előszedve bemondta hogy Giorgio De Palmo, a Giorgio Di Palma helyett...ügyes. Persze mind a hárman Grottaglie city. Ha akarták volna simán kiderítették volna kik voltak a gonosz birtokháborítók. :) Én megadtam mindent, de kétlem hogy elküldenék Budapestre. Persze nem csak mi mentünk ám be, csomóan voltak, csak ez a hülye példát akart statuálni. A büntetések megírása kb 1 órát vett igénybe, ezalatt volt egy szökési kísérlet. A Giorgio (haver) elsomfordált. Persze a rendőr rögtön megjegyezte, hogy emlékszik hogy öten voltunk. Erre Masella elment és visszahozta. :) Az egy óra alatt többen elsétáltak melletünk a rendőrt szídva, hogy mekkora szemét, hogy ünnepnapon büntet. Ráadásul az összeg lehetett volna kevesebb is. Direkt szívózott. 
Mindegy, látszik, a munka ünnepét csak az ünnepli akinek aznap nem kell dolgozni. Vagy ki tudja, lehet nekünk is inkább gályáznunk kellett volna. :)


íme pár kép illusztációként:






2010. május 12., szerda

Éljen a középtermet!!!

Tegnap este elvittük a kis Bellt állatorvoshoz. Szerencsére jó hírt közöltek velünk. Nem az a fajta amire mi gondoltunk, hanem középtermetű. Azt mondták kb 20-25 kilósra fog megnőni. Ez azért jóval elfogadhatóbb mint a 40-45. És már 2 hónapos. :) Féregtelenítették, meg lefújták bolhaűző sprével. Jövőhéten megint megyünk, akkor megkapja a többi oltást is.
Amúgy ma először elvittem sétálni. Még nincs neki nyakörve meg póráza, de úgy jött mellettem mintha lett volna. És csak engem követett. (Ketten voltunk). Szerintem ez 1 nap után elég jó eredmény.
És este sem nyüszített, csak a szokásos makogás néha mikor felébredt. Játszani szeretett volna, de pár perc után felfogta hogy ezeknek a dolgoknak nem éjszaka van az ideje. :)

Na jól van mára csak ennyi. Holnap elmesélem majd a május 1-jei kirándulást, csak még össze kell hozzá raknom a képeket.

Csőváz

2010. május 11., kedd

Nem leszek hivatásos állat fotós

Na hát fél nap próbálkozás után ezeket a képeket sikerült készítenem....


Mára ennyi...bye bye

BELL a kis jövevény

Képzeljétek, tegnap majdnem infarktust kaptam. Szép nyugiban nézem a tévét, erre hallom hogy vk bejön az ajtón (a bejáratin). Se köszönés se semmi. Uhhh, ez tuti betörő. Kimegyek látom, hogy a fürdőben ég a villany. Az ajtó nem nyílik, valaki megtámasztotta. Hmmm...Aztán egyszer csak kinyílik és mit látok? Egy kis reszkető fehér gombóckát. :)
Na hát ő a mi Bell-ünk. Először erős pánikrohamot kaptam mondjuk, mikor megláttam hogy a kis gombóckánk kis minikölyök korában akkora mint egy méretes tacskó. Mondtam is a Giorgionak, hogy akkor elkezdhet keresni valakit akinek van vm kissebb kölyke, akivel esetleg cserélhetünk. Aztán pár óra múlva megváltozott a véleményem. Annyira édes!!!!!!!!!! Meg úgy tűnik elég okos is. Ráadásul ha úgy van ahogy gondoljuk ez a fajta elég higgadt es okos, azt írták nem nagyon ugat. Amúgy mi az abruzzoi juhaszkutyát tippeltük, és kb 6 hetesre saccoljuk. Ma kiderül, ha minden jól megy visszük állatorvoshoz.
Majd a kutyásoktól kérek tanácsokat, mert még nem nagyon tudom mi a jó és mi a rossz.


A kutyának. Nekem eddig több a jó mint a rossz, de az esti visítókoncertet azért remélem majd hanyagolja a továbbiakban. :) Dehát még nagyon baba. A nagyszobában kellett volna aludnia a dobozkájában, de persze ez csak 1 max 2 óráig működött- aztán jött a koncert. Persze a vége az lett hogy behoztuk a hálószobába...így csak kicsit makogott aztán elcsendesült. Reggel éreztük is a jelenlétét...friss és száradt pisiszag keveréke....hmmm. De nem szídom, mert legalább mikor kell neki mindíg elindul a pisilő helye felé. Ja és szuka, ezt elfelejtettem. 
Na jol van...hát egyenlőre ennyit Bellről...alias gombócka :)
beteszek egy képet, ez nem ő, de majdnem ilyen...majd ma paparazziskodok :D

2010. május 10., hétfő

Én is blogolok :)

Hát itt vagyok. Ezen a blogon keresztül próbálom majd bemutatni az új élet megpróbáltatásait, gondolataimat és bármit ami épp eszembe jut.
Aki nem tudná kb egy hónapja, Árpilis 4-én kiköltöztem Olaszország egyik legdélibb pontjára Grottaglie-be Puglia tartományba. Az első pár nap nem volt könnyű, kellett egy kis idő mire összeszedtem a bátorságom és kimerészkedtem egyedül. Szerencsére mára már nem tévedek el, persze ez annak is köszönhető, hogy Grottaglie egy kisváros. Egy kis város, ahol az emberek nagyon befogadóak és nyitottak. Könnyen sikerült összeismerkednem a szerelmem (Giorgio) barátaival, akik jó sokan vannak. Az 1 hónap alatt többször is meg lettünk hívva grillpartykba, vagy szülinapi bulikba, így lazán tudtam vegyülni. E mellett külön is szoktunk akciózni. Például már második hete hogy vasárnaponként egy másik párral lemegyünk a tengerhez, pár óra napozás - pancsolás (bár a víz még elég hideg) aztán hazafelé mindíg megállunk egy fagyizónál lehűteni magunkat. Majd levezetésül kártya parti nálunk. Ez egy újabb pont amire büszke vagyok, megtanultam az olaszok egyik legismertebb kártyjátékát a Scopa-t és a Scoponét. Jó kis játék, párban kell játszani és mivel az én párom elég jó, többször szoktunk nyerni mint veszíteni.
Bevezetésnek ennyi, a nagyobb kalandokról majd külön írok és ha minden jól megy és megtanulom használni ezt a blogot majd rakok fel képeket is.
Addig is Üdv mindenkinek!!!!!