Csiga csapat hamm bekaplak

Hát képzeljétek életemben először ettem csigát. Ajándékba kapta a Giorgio egy ismerősétől. Ő bolondul az összes ilyen csúszómászó fura dologért. Gondoltam akkor itt az idő, hátha lehet jó is. Neki is álltunk, mondjuk nem egy nagy kaland elkészíteni őket. Csak simán serpenyőben meg kell pirítani. Ja és elmagyarázta a Giorgio, hogy ezek a csigák, amiket mi ettünk nagyon jók, mert már szartak. :) azért majd a képen látjátok, hogy a bejáratnál van egy fehér ajtócska. Jól teleeszik magukat levelekkel, űrítenek, majd begubóznak és alszanak vagy mi.
Tehát mikor már felpuhul az ajtó sütés közben, akkor mondhatjuk hogy könnyedén betörhetünk kis barátaink otthonába. Mi ilyen hosszú fogiszkálóval szedtük ki őket a házból. Aztán egy tányérban összekevertünk sót meg borsot és abba kicsit belehempergettük őket, majd hammm. Na ez így ment egy darabig, amíg meg nem láttam, azt a nyálkát amin csúsznak...nem mindegyik volt olyan...de kb 10 darab után elment a kedvem tőlük. Amúgy szerintem semmi extra íze nincs. Sőt nekem hol túl sós voltm hol túl borsos, mert rosszul mártogattam. :)

Felteszek pár képet.

Pusszmussz mindenkinek!!!!