2011. október 16., vasárnap

Gurul a szekerem

Vége a nyárnak, itt is beköszöntött a picit hűvösebb idő. Már nem járunk le a tengerhez, és esténként a főtérről behúzódtunk a zárt kávézókba, bárokba. De szerencsére nem kapott el a szokásos hideggel együtt érkező depis hangulat, mert a nyár vége óta tett erőfeszítéseim úgy tűnik gyümölcsözni kezdtek. A délolaszos, utazós blogomat naponta egész sokan látogatják, és volt már néhány vendégem is. Eddig szerencsére mindenki nagyon jófej volt, és az itt töltött idejük alatt mindíg baráti szintre emelkedett a hangulat. Oda voltak, a helyért, a kajákért, és még a kutyámat is mind megismerték. :))
Egyre több pozitívumot látok ebben a munkában és egyre nagyobb kedvvel állok hozzá az egészhez. Rájöttem, hogy ez a fajta meló nekem is félig nyaralás. És tök jó, hogy akik jönnek, nyilván mivel nyaralnak gondtalannak és nyugodtnak látszanak. Még jó, nyaraláskor mindenki próbálja magát elengedni, kikapcsolni kicsit. Egy szó mint száz, eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni. Tetszik.
Próbálom persze több szálon is futtatni magamat. Novemberben megyek haza, megint spanyol vadászokat fogok vezetni egy barátnőmnek köszönhetően. Két csoportom lesz, egy november közepén, egy meg december elején. A kettő közé meg szervezek egy olasz csapatot is innen Grottaglieből. Főleg ismerősök, fiatalok fognak jönni. Az elején így akarom megteremteni a szájhagyományt. :) Aztán majd ráállok a pénzesebb, idősebb rétegre is. :D
Amíg meg nincs vendégem, fordítgatok egy lánynak a diplomamunkájához olaszról magyarra. Szóval nem unatkozom. Tudjátok, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. :)

Felteszek pár képet, a kemény munkáról: :)