Egyveleg

Most megint kihalt időszak van, túl sok dolog nem történik. Beszereztem az ajándékokat, meg folytatom az állásvadászatot.
Kezd itt is hideg lenni, de főleg a lakásban. Pár napig itt is csak 3-4 fokok voltak, de szerencsére sütött a napocska. Így jól beöltözve sokat sétáltam a kis dömper kutyámmal. Kezdtem azt hinni hogy megjött az esze és lenyugodott. Volt 1 hét amikor nagyon illedelmesen jött mellettem az utcán. Aztán most megint tiszta hülye. Persze bent sosem, csak séta közben. Húz, minden kajamaradékra ráveti magát kitépve a kezem, ha másik kutyát lát akkor meg végem. Kb úgy néz ki mint aki épp megmássza a Mont Everestet...csak horizontálisan... Már tiszta izomlázam van. Arra gyanakszom, hogy lehet lassan tüzelni fog.
A múltkor megismertem egy kis kóbor kutyit. Szerintem még kölyök, már többször követett, dugdossa az orrát, bújik, meg kérlelve néz. Nagyon sajnáltam szegénykét. Mikor a bellel sétáltunk megint összefutottunk, hazáig követett minket. Persze a bell ugrált, próbálta bevonni a dömper játékába (azért hívom így, mert nem érzi mekkora, és mindenkit letarol játék közben), de ő csak engem követett, bújt és kicsit sírdogált is. Aztán hazaérve mi bejöttünk, ő meg lefeküdt a lépcsőház elé, összegubózva a hidegben. Majd megszakadt a szívem. Sajna el kellett üldöznöm, mert a szomszédok már most is csúnyán néznek ránk a bell miatt (pedig egy hangját nem hallani). Kimentem, követett 2-3 utcasarkon át, aztán rákiabáltam, elüldöztem szegényt. Látszott rajta, hogy nem érti miért. Tök lelkiismeretfurdalásom van azóta is. El kezdünk kérdezősködni egy itteni barátnőmmel hátha valaki befogadja. Látszik rajta, hogy valaki kidobhatta, mert már többször is láttam, hogy követett más embereket is.
Én eddig nem voltam nagy kutyás, de amióta van a bell, teljesen átváltoztam.

Más. Ma megyünk megvenni a karifát, a műfát. Hát remélem annyi szép dísz lesz rajta, hogy eltakarja majd a műségét. Mindíg is elleneztem, de itt ugye nem lehet igazit kapni. Csinálok majd képet.
Ja és tudom a múltkor is igértem hogy csinálok az ünnepi vacsiról, de a fényképező már megint itthon maradt. De nem is baj, mert áramszünet volt és a fél estét vaksotétben töltöttük...mindenki telefonnal világított a tányérjába. Nagyon mókás volt :D
Mindenkinek jó készülődést az utolsó napokra, nemsokára jövök!!!!!

Jó dolgok

Na hát a lehúzós postjaim után most vm jó következik.
Végre eljött ez az idő is, amikor terem a híres olasz mandarin és narancs. Imádom. Tetszik, hogy itt szárral és levéllel együtt árulják, így könnyebb pucolni, mert csak kitéped a szárat és már is meg van kezdve. Meg ráadásul jobban is mutat a tálakban. Így karácsony közeledtével főleg, naracssárga és zöld kombináció.
Ezen a héten nagy mázlija volt Puglianak (a tartomány), mivel teljesen elkerült minket mindenfajta ítélet idő. Míg északon havazott, más déli részeken meg minden úszott az eső miatt, itt kicsit felhős kicsit napos, de meleg volt. Olyan érzésem volt, mintha jönne a tavasz. Egyszál kiskabátban flangáltam. Legalább ez felvidított.

Most a 8-át várom, ami itt ünnep. Immacolata azaz Mária szeplőtlen fogantatásának ünnepe.
Itt úgy ünneplik (mint majdnem minden nagyobb ünnepet), hogy az ünnep előtti este összejönnek a barátok egy nagy nagy evésre, aztán buli hajnalig. Már jó rég voltunk baráti vacsin, úgyhogy jól jön ez az ünnep. Mint már párszor meséltem van a társaságban pár menő chefeket is megszégyeníteni képes szakácstehetség. Csinálok majd képeket és ha minden jól megy fel is rakom majd őket, mert mostanában kicsit képtelenek az írásaim. :)