A franciák után az olaszok is mehetnek haza

Kicsit szomorú vagyok. :( Kiestek az olaszok a vb-ről. Mondjuk szarul játszottak nagyon az tuti. Meg nem volt egy játékos sem akin látszott volna, hogy mindent belead. De legalább az utsó 5 percben volt egy kis izgalom. Végig is üvöltöttem a végét. De sajnos hasztalan. Pedig annyira jó ez a drukkolás dolog. Főleg ha nyernek. Véget nem érő dudálás, ünneplés. Meg hát az olaszokkal a drukkolás is egy kész műsor. Ahogy végig kommentálják, káromkodják, tapsolják, ugrálják a meccset drukkolás közben. Hát ennek most vége szakadt. Jöhetnek, a köpködős beszélgetős műsorok, hogy megtalálják a tettest.
Ezek után remélem, hogy 2 év múlva már a magyaroknak is szurkolhatok. :)

Kutya ovi délután

 Képzeljétek tegnap délután dog sitterkedtem kicsit. Amikor Rómába mentünk otthagytuk a kutyit a Giorgio egyik ismerősénél 3 napra. Most pedig neki volt szüksége segítségre. Nemrég kapott ajándékba egy kis németjuhászt, akinek állatorvoshoz kellett mennie. Mi most akartuk vinni a miénket, így felajánlottuk, hogy visszük őket együtt. Egész délután nálunk volt a kutyi, mert csak este mentünk orvoshoz, és előbb idehozták. A Bell nagyon be volt szarva tőle, pedig ő a nagyobb. :) Mindíg valamelyik sarokban ült elfordulva. Én próbáltam őket barátkoztatni, de semmi. Lehet attól ijedt meg, hogy a német juhászban valahogy látszott, hogy jobban benne vannak az ösztönök. Sokkal nyugodtabban és határozottabban viselkedett. Miközben a Bell vagy menekült előle, vagy ugrabugrált összevissza. Aztán elaludtak mind a ketten. A Bell előbb felébredt és így végre játszhatott ahogy neki tetszett, amíg a másik még aludt, vagy félkómában volt. Elkezdte össze vissza nyalni, rágcsálni meg dugdosni az orrát a fülébe. Látszott rajta hogy megnőtt az önbizalma...:) Mivel Zamira még ennek ellenére sem kelt fel. Aztán mikor felébredt elkezdődött a kergetőzés. Persze a menekülő mindíg Bell volt. :)
A helyzet akkor változott, mikor kivittük őket. Mivel Zamiranak ez az első pórázas élménye volt, nem akart sétálni. 10 körömmel kapaszkodott a betonba, és egy lépést sem tett. Na ez erőt adott a Bellnek, látván hogy ő simán sétál, mert már megszokta a pórázt. Ő lett a főnök. Agyba főbe ugrálta Zamirát. Azt mondjuk látnotok kellett volna, ahogy bementünk a rendelőbe. Egy kis lejtőn kell lemenni. Egyik sem akart valahogy bejönni. Így mind a kettő széttett lábakkal síelt le. :) Iszonyat édik voltak.
Képzeljétek a Bell már 6,60 kg-os. Egy hónapja még csak 2 volt. És az állatorvos látván ezt visszatért arra a véleményre, hogy nagyra fog nőni. Neeee...nekem már ez a méret is bőven elég. :) De amúgy nagyon okos, és jól viselkedik. Már ül, meg jön simán vezényszóra. A pisit 3-4 órán túl nem bírja tartani, de már ez is valami.

Íme, ilyenek voltak ketten együtt:

Kis szőlőszem, nagy szőlőszem

Beállt a krízis. Végső elkeseredésemben, mivel mostanában nem nagyon hívtak interjúzni, úgy gondoltam itt az ideje hogy keressek egy kis pénzt, bármilyen melóval. Mivel ez a környék főleg mezőgazdaságban erős (szőlő, olajbogyó) én a szőlőt választottam. Nem fizet rosszul, 7 órára 38 euro. Két féle szőlő van, az egyik amiből bort csinálnak, a másik a nagyszemű, ennivaló szőlő. A boros szőlő azért jó, mert azzal nem kell túl sokat foglalkozni. A másik viszont örök ellenségemmé vált. Úgy képzeljétek el, hogy ez a szőlő kb másfél két méter magasban van, és le van takarva az egész nejlonnal. Ebben az időszakban a szemek már elég nagyok, de van egy csomó ami nem nő meg, vagy megmarad virágnak. Na ez a szívás. Vagyis nem szívás, mert munkát ad sok embernek, de én 1 napnál nem bírtam többet. A meló egyszerűnek hangzott, a kis mini szemeket le kell szedni, hogy aztán csak a szép nagy szőlőszemek maradanak meg. Az egyetlen dolog ami durvának tűnt, hogy reggel 4 kor kellett kelni, mert 5kor már meló van. Gondoltam álmos leszek, de menni fog.

Na az igazság, hogy nem sikertült 20 percnél többet aludnom aznap este, mert meleg volt, ideges voltam, meg amúgy is mostanában tök későn megyek aludni. Így szombaton fél 5kor mikor jöttek értem félig kómában kitámolyogtam. Mire kiértünk a földre felkelt a nap is. Szerencsére hajnalban még nem volt meleg. Elkezdtük a melót, mindenkinek volt egy kb 50 méter hosszú szőlő sora. És ezen a soron az összes fürtöt le kellet pucolni (a mini szemektől). 7 órát kellett gürcölni. Az elején megegyeztünk a többiekkel (szerencsére ott volt a Giorgio haverom, meg egy másik haver srác) hogy nem nézzük az órát, mert így könnyebb. Én 1 óráig bírtam hogy nem kérdeztem meg. Vártam vártam hogy mikor jön a szünet, mikor kiderült, hogy nincs szünet, sőt ha enni akarsz, azt is csak úgy lehet hogy az egyik kezeddel csinálod. De végül nem ettem, mert egymás mellett 10en dolgoztunk és ha lemaradtál rögtön elkezdtek ba...gatni hogy lassú vagy. Így hét óra egyhelyben állás felemelt kézzel, mert ugye a fürtük fent vannak a magasban. Az egyetlen segítség az volt, hogy az én Giorgiom csinált nekem egy sámlit. Sörös rekesz, amire ráerősített egy szárítónak a letört szárnyát, így könnyű volt hurcolnom. Persze a többiek végig szívattak, először azzal, hogy úgy néz ki mint egy nagymama húzos táska. Aztán azzal, hogy olyan magas a rekesz hogy kell egy másik sámli hogy felmásszak rá. Szóval  a hangulat jó volt, sokat röhögtem....az elején. Aztán az utolsó 2-3 óra már tényleg kínszenvedés volt...nem éreztem a vállam, plussz rámszállt 2 expert nyanya, akik előszeretettel csekkolták, hogy kihagytam e valamit. Na a végén, már felemeltem a hangom, és leszálltak rólam. Persze ezek nem a tulajok voltak. Azok teljesen normálisak voltak, tőlük vártam volna, hogy majd ott állnak mögöttem és ellenőriznek. De ők csak segítettek. Fél 1kor végre vége lett. Haza jöttem, lefürödtem, és este 7ig fel sem keltem.

A legjobb az egészben, hogy mikor hívtak hogy mehetek szőlőt válogatni, utánna hívtak egy interjúra hétfőre. Így ez egy plussz motiváció, hogy tanuljak és szedjem össze magam, hogy mostmár tényleg felvegyenek, mert ha nem mehetek vissza szemezgetni. :) 

Komment no komment....

Szeretnék mindenkitől elnézést kérni aki eddig kommentet írt és nem jelent meg. Kiderült, hogy valami rosszul volt beállítva. Erre csak tegnap jöttem rá. Én lelkesen buzdítok mindenkit, erre nem is látszik amit írtok. Jó mi? :)
Mostmár viszont szabad a szó, bárki bármi írhat amit csak gondol!!!

Itt a VB! Forza Azzurri!!!!

A tegnapi nappal Olaszországban is elkezdőzött az őrület, a foci vb. A híradóban már napok óta azt mutatják, ki hogyan készül rá, vagy hogy a munkáltatók adnak e szabit vagy sem a meccsekre. Van aki igen. :D

Mi annak a srácnak a telkén néztük a meccset, akiről már beszéltem. Általában ott tartják a fontosabb eseményeket. A mérkőzés fél 8kor kezdődött. Mi el is indultunk 7.24kor. Az út kb 5 perc kocsival, de még kellett tankolni meg sört venni. Ne tudjátok meg az utolsó percekben micsoda káosz volt a városban. Mindenki sörös zacsikkal rohangált, a viszonylag nyugis autós élet kicsit megzakkant. Mindenki haza akart érni a meccs kezdetére.

Mi is megérkeztünk kb a 10. percben, nem maradtunk le semmiről szerencsére. 16an voltunk, jó kis szurkoló tábort alkottunk.  Először Paraguay lőtt gólt. Ezután hosszas orr lógatás következett...sok kisípolandó szöveggel fűszerezve. :) Aztán kiegyenlítettek az olaszok...na itt volt nagy örömködés, ölelkezés, tapsolás, ugrálás. Ez a tapsolás dolog tetszett....meccs közben is előfordult, hogy megtapsoltak egy két szép mozdulatot. Aztán egyszer csak nagy felfordulás támadt...mindenki ordibált és feszült volt....egy idő után rájöttem, hogy elfogyott a sör, és a fiúk azon veszekedtek, hogy kinek a hibája, hogy nem vettek eleget. Aztán hősiesen ketten felálltak és elmentek bótba. :)

A legjobb viszont a szünet volt. Ettünk házi készítésű gyrost, meg bruschettat. A meccs végén dinnyéztünk, meg csocsóztunk egy csomót.

Mellékelek pár képet az estéről:

A paraguayi gól után, nem értik, hogy történhetett...

A megérdemelt félidős kajálás (Valentina, Giorgio, Peppo Nuzzo)

egy másik sarok

we are the champions

a lányok is jól nyomják a csocsót (innen 2 lánnyal vagyok jóba, a fekete pólós Mariagrazia, a kék pólós Annateresa)

Innen csak a baloldali első srácot nem ismerem, a tübbivel mind jóban vagyok

(balról jobbra:piros pólós-Donato--Annateresa barátja, Salvatore, Giorgio, Giorgio, Beniamino--Mariagrazia barátja)

Peppo Nuzzo..a telektulajdonos :)

Ha végre itt a nyár....

És igen, végre végre itt a meleg, lehet menni pulcsi nélkül is a tengerhez. Ki is használtuk a jó időt, egész hétvégén lent voltunk a parton. Plussz Giorgio egyik haverjának jöttek északi haverjai Vicenzaból látogatóba, így este is volt hepajozás. 3 napon keresztül minden este grill party, meg vacsorák....bélszín, kagyló miegymás. nyami :)

Szombaton ezzel a Vicenzai párral voltunk lent a tengernél, jó volt, aranyosak nagyon (meg is lettünk hívva hozzájuk(. Egy ilyen öbölszerű partszakaszra esett a választás, ahol a part homokos de körbe sziklákkal övezett. Nagyon szép hely, főleg estefelé mikor megy le a nap. Vasárnap meg egy nagyobb itteni haveri társasággal mentünk ugyanarra a partra. Volt zene meg büfé. Ezt csak azért írom, mert az ingyenes részeken általában csak a partot találod, különböző szolgáltatásokat nem. Azt nem mondanám hogy csoki vagyok, de azért valami már látszik. :)

Elmesélem a szerdát is. Tudjátok itt ünnep volt. Nem volt nagyon meleg, de mi úgy döntöttünk lemegyünk a tengerhez a kutyával egy sétára. Imádnivaló volt, ahogy szökcsédelt a homokban, leginkább egy kis barira emlékeztetett. Én bementem térdig a vízbe de nem jött utánnam, így a Giorgio gonosz módon kicsit bedobta, szerencsére csak vállig merült el. :)

Nagyjából ennyi az elmúlt napok történése. Még mindíg írjuk a pályázatot. 

Amúgy a komment részbe ti is írhattok nyugodtan kivel mi van. Nem feltétlenül az irományaimról.:)

Még élek

Mindenkit megnyugtatok nem raboltak el az ufók, és a kutya sem falt fel, ahhoz még túl kicsi.
Egyszerűbb okok miatt maradtam távol kalandos blogomtól mint például fránya megfázás (sponsored by Giorgio). A másik ok egy kicsit komplexebb. Pályázatot írunk, hogy létre hozhassunk egy non profit szervezetet. 11 kérdést kell kifejteni kb 30 oldalon keresztül. Persze majdnem az összes kérdés ugyanarról szól, csak máshogy van megfogalmazva, nem kis fejtörést okozva ezzel nekünk. Még van 2 hetünk, hogy beadjuk, de addig még rengeteg a tenni és írni való. Ha minden jól megy, mindenféle kurzusokat szeretnénk majd szervezni, ahol a fiatalok kreatívkodhatnak, plussz nyelvtanfolyam, kerámia és hasonló érdekes dolgok. Lesz még benne Leonardo, önkéntesség és mindenféle program ami segít a fiataloknak. Persze mindez csak akkor, ha megnyerjük a pályázatot, így hát mindenki drukkoljon teljes erőbedobással!!!
Holnap itt ünnepnap lesz szerencsére, remélem történik majd valami izgi amit elmesélhetek. Addig is pályázat pályázat pályázat...............pályázat