Kis szőlőszem, nagy szőlőszem

Beállt a krízis. Végső elkeseredésemben, mivel mostanában nem nagyon hívtak interjúzni, úgy gondoltam itt az ideje hogy keressek egy kis pénzt, bármilyen melóval. Mivel ez a környék főleg mezőgazdaságban erős (szőlő, olajbogyó) én a szőlőt választottam. Nem fizet rosszul, 7 órára 38 euro. Két féle szőlő van, az egyik amiből bort csinálnak, a másik a nagyszemű, ennivaló szőlő. A boros szőlő azért jó, mert azzal nem kell túl sokat foglalkozni. A másik viszont örök ellenségemmé vált. Úgy képzeljétek el, hogy ez a szőlő kb másfél két méter magasban van, és le van takarva az egész nejlonnal. Ebben az időszakban a szemek már elég nagyok, de van egy csomó ami nem nő meg, vagy megmarad virágnak. Na ez a szívás. Vagyis nem szívás, mert munkát ad sok embernek, de én 1 napnál nem bírtam többet. A meló egyszerűnek hangzott, a kis mini szemeket le kell szedni, hogy aztán csak a szép nagy szőlőszemek maradanak meg. Az egyetlen dolog ami durvának tűnt, hogy reggel 4 kor kellett kelni, mert 5kor már meló van. Gondoltam álmos leszek, de menni fog.

Na az igazság, hogy nem sikertült 20 percnél többet aludnom aznap este, mert meleg volt, ideges voltam, meg amúgy is mostanában tök későn megyek aludni. Így szombaton fél 5kor mikor jöttek értem félig kómában kitámolyogtam. Mire kiértünk a földre felkelt a nap is. Szerencsére hajnalban még nem volt meleg. Elkezdtük a melót, mindenkinek volt egy kb 50 méter hosszú szőlő sora. És ezen a soron az összes fürtöt le kellet pucolni (a mini szemektől). 7 órát kellett gürcölni. Az elején megegyeztünk a többiekkel (szerencsére ott volt a Giorgio haverom, meg egy másik haver srác) hogy nem nézzük az órát, mert így könnyebb. Én 1 óráig bírtam hogy nem kérdeztem meg. Vártam vártam hogy mikor jön a szünet, mikor kiderült, hogy nincs szünet, sőt ha enni akarsz, azt is csak úgy lehet hogy az egyik kezeddel csinálod. De végül nem ettem, mert egymás mellett 10en dolgoztunk és ha lemaradtál rögtön elkezdtek ba...gatni hogy lassú vagy. Így hét óra egyhelyben állás felemelt kézzel, mert ugye a fürtük fent vannak a magasban. Az egyetlen segítség az volt, hogy az én Giorgiom csinált nekem egy sámlit. Sörös rekesz, amire ráerősített egy szárítónak a letört szárnyát, így könnyű volt hurcolnom. Persze a többiek végig szívattak, először azzal, hogy úgy néz ki mint egy nagymama húzos táska. Aztán azzal, hogy olyan magas a rekesz hogy kell egy másik sámli hogy felmásszak rá. Szóval  a hangulat jó volt, sokat röhögtem....az elején. Aztán az utolsó 2-3 óra már tényleg kínszenvedés volt...nem éreztem a vállam, plussz rámszállt 2 expert nyanya, akik előszeretettel csekkolták, hogy kihagytam e valamit. Na a végén, már felemeltem a hangom, és leszálltak rólam. Persze ezek nem a tulajok voltak. Azok teljesen normálisak voltak, tőlük vártam volna, hogy majd ott állnak mögöttem és ellenőriznek. De ők csak segítettek. Fél 1kor végre vége lett. Haza jöttem, lefürödtem, és este 7ig fel sem keltem.

A legjobb az egészben, hogy mikor hívtak hogy mehetek szőlőt válogatni, utánna hívtak egy interjúra hétfőre. Így ez egy plussz motiváció, hogy tanuljak és szedjem össze magam, hogy mostmár tényleg felvegyenek, mert ha nem mehetek vissza szemezgetni. :)