Kellemes Húsvéti ünnepeket!

Jó rég írtam már ide. Nehéz is lenne behozni a lemaradást. Bár túl sok érdekes dolog nem nagyon történt velem az utóbbi hónapokban. Mostanában inkább a másik blogra koncentrálok, bár tudom, az nem annyira személyes mint ez.
Most épp megint tanfolyamra járok, turizmus marketinget tanulok május végéig. A legjobb benne, hogy sok új embert megismertem, például kerámikusokat, idegenvezetőket és régészeket. Még az is lehet, hogy együtt tudunk majd dolgozni. :)
Télvíz idején nem nagyon jöttek turisták, így jobban érzem én is a krízist, de reméljük nyárra megint beindul a dolog.
Honvágyam van nagyon, főleg így az ünnepek alatt, hiányzik a család a barátok és a finomságok! Itt nem találtam tormát és sonkát, de azért kárpótolom magam édességekkel. A párommal Giorgioval sütögetünk mindenféle fincsi sütiket meg tortákat.
Próbálok majd ide is többet írni, remélem lesz ihletem. :) Sok puszit küldök minden ismerősnek, remélem hamarosan találkozunk!

Gurul a szekerem

Vége a nyárnak, itt is beköszöntött a picit hűvösebb idő. Már nem járunk le a tengerhez, és esténként a főtérről behúzódtunk a zárt kávézókba, bárokba. De szerencsére nem kapott el a szokásos hideggel együtt érkező depis hangulat, mert a nyár vége óta tett erőfeszítéseim úgy tűnik gyümölcsözni kezdtek. A délolaszos, utazós blogomat naponta egész sokan látogatják, és volt már néhány vendégem is. Eddig szerencsére mindenki nagyon jófej volt, és az itt töltött idejük alatt mindíg baráti szintre emelkedett a hangulat. Oda voltak, a helyért, a kajákért, és még a kutyámat is mind megismerték. :))
Egyre több pozitívumot látok ebben a munkában és egyre nagyobb kedvvel állok hozzá az egészhez. Rájöttem, hogy ez a fajta meló nekem is félig nyaralás. És tök jó, hogy akik jönnek, nyilván mivel nyaralnak gondtalannak és nyugodtnak látszanak. Még jó, nyaraláskor mindenki próbálja magát elengedni, kikapcsolni kicsit. Egy szó mint száz, eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni. Tetszik.
Próbálom persze több szálon is futtatni magamat. Novemberben megyek haza, megint spanyol vadászokat fogok vezetni egy barátnőmnek köszönhetően. Két csoportom lesz, egy november közepén, egy meg december elején. A kettő közé meg szervezek egy olasz csapatot is innen Grottaglieből. Főleg ismerősök, fiatalok fognak jönni. Az elején így akarom megteremteni a szájhagyományt. :) Aztán majd ráállok a pénzesebb, idősebb rétegre is. :D
Amíg meg nincs vendégem, fordítgatok egy lánynak a diplomamunkájához olaszról magyarra. Szóval nem unatkozom. Tudjátok, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. :)

Felteszek pár képet, a kemény munkáról: :)

 

Calabriában jártunk

Végre egy kis levegő változás. A páromnak, Giorgionak már mindenképp kijárt ez a pár nap pihizés, erősen sztahanov a lelkem. Nekem meg már kedvem volt egy kis kiránduláshoz a hegyekben, az itteni forró síkság után. Tehát neki is indultunk a csizma orrának. :) Az odaút nagyon izgi volt. Este indultunk, én vezettem. Vittük magunkkal a kutyát is, aki hátulról figyelte a szürke tájat. Már sötétedett indulásnál, de mázli volt, hogy kifogtuk a teliholdat, az adott egy kis fényt. Már előre tudtuk, hogy a kempinget, ahol a többi haverunk már várt minket, csak kis, hegyi, elhagyatott utakon lehet megközelíteni, így a biztonság kedvéért beszereztünk egy GPS-t. Teljesen nyugodt voltam, gondoltam ezzel meg van oldva az életünk! Sajnos (mint később kiderült nem csak minket) a GPS viszont átvágott minket. Nem mi lettünk volna, ha minden simán ment volna. Felvezetett minket egy marha magas hegy tetejére. Az utak itt eleve keskenyek, de amin mi mentünk valahogy egyre jobban összement. Egy korlát mellett vezetett az út, amivel szépen meg is húztam a kocsit az egyik kanyarban. Ekkor megálltunk, mert kezdett gyanús lenni ez az épp hogy Twingo szélességű utacska. A Giorgio le is futott az aljára, ahol egy cuki betonfal fogadta, az útnak ott vége is szakadt. Én addig kiszálltam kicsit levegőzni, odamentem a korláthoz, és vesztemre lenéztem. Nem hazudok, kb 600-700 m mélység volt a lábunk alatt. Icipici fényeket láttam, lent valahol a mélyben, valószínű azé a falué ahova tartottunk. Visszaszálltam az autóba, és hirtelen rám jött a pánik. Teljesen lebetonozódtam, nincs tériszonyom, de bevillant egy kép, amint leesik az autó a mélybe, és ez teljesen leblokkolt. Az érzés hogy nem tudtam mi mellett mentünk addig borzasztó volt. Helyet cseréltünk, a Giorgio ügyesen visszatolatott erről a vesztőhelyről a normális útra. Folytattuk utunkat, csak úgy mentünk az éjszakába, a GPS-ben már nem bízhattunk. Gondoltam na jó, ebből elég, álljunk meg, aludjunk a kocsiban amíg ki nem világosodik. Persze amint ezt kimondtam, beállt a kocsi elé egy óriási vaddisznó. Előtte már átfutott előttünk egy róka és egy egér, de ez egy újabb sokk volt. Persze pár másodperc után tovább állt. Életemben először láttam nem állatkerti vaddisznót! Szerencsére éjfél körül szembejött velünk egy helyi vadász a jeep-jével. Dudáltunk, villogtattunk, mire megállt és elmagyarázta hogy jutunk a kempingbe. Szerencsére közel volt, negyed óra alatt meg is érkeztünk.

Azért megérte az éjszakai kaland, reggel megláttuk milyen csodás helyen vertünk sátrat. Végre láttam egy kis zöldet, az itteni sárga száradt növényzet után. Nagyokat kirándultunk a kutyával, és sok időt töltöttünk egy hegyi patak mellett, aminek olyan tiszta volt a vize, hogy egész nap abból ittunk. A Bell is jól szórakozott, vágtázott a vízben nagyokat, látszott rajta hogy imádta azt a helyet! Ettünk jó sok gyümölcsöt is, amit az ottani farmok kerítése mentén lévő fákról, bokrokról lopkodtunk vagy a töménytelen mennyiségben található szederbokrokra szálltunk rá.
Ez csak 3 nap volt, a következő kaland valószínű Pesten vár minket, már csak pár nap és kiderül mi jó fog történni. (Ha rossz, utólag elmesélve az is jó...általában ezek örök emlékként szoktak megmaradni az ember fejében)

Evribodri tu Grottaglie city

Ismét eltelt egy kis idő az utolsó írásom óta. De nem tétlenkedtem, az emberi erőforrásos tanfolyam után, én vettem át a tanítónői szerepet. Nagyon jó kis kaland volt. Két szuper jó fej tanítvánnyal mondjuk nem is lehetett volna más. Két hetet töltöttek Grottaglieben, mialatt minden másnap tanultunk, a fennmaradó időben meg várostnéztünk, tengereztünk. Mivel ennyire jó élmény volt ez a fajta munka, úgy döntöttem talán rá kéne mégjobban feküdni erre, és újra megpróbálni. Így pár nap alatt csináltam egy blogot, amin máris hírdetem a szeptemberi turnust. :) Már több csatornán is pl facebook kértem az ismerősöket hogy terjesszék, de eddig nem sok sikerrel. Jó reklám lehetőség lenne, mert ismerősről ismerősre szállna. Bár lehet én is ilyen vagyok néha. Ha engem nem érdekel a dolog per pillanat nem gondolok arra hogy megosztva talán más ismerőseim vevők lennének rá. Na nem kesergek tovább, de ha tudtok olyat aki idén még nem nyaralt ajánljatok neki, mert tényleg fasza helyek vannak itt, és ezt nem csak én mondom, az eddig ide látogató magyarok közül mindenki istenien érezte magát. (Család...tesóm is, pedig ő kicsit válogatós, tanítványok, barátok)
Na tényleg leállok. :)
Ja a lényeg: http://delolasz.blogspot.com/ Ez az ami most kitölti a napjaimat. :)

Itt a nyár!

Itt a nyár, vége a tanfolyamnak is, így most pár hétig vakáción vagyok, amíg meg nem jönnek a tanítványaim. :) (aki lemaradt volna, szerveztem ide hozzám olasz intenzív nyelvtanfolyamot).
A tanfolyam jó volt, munkaügyes dolgokat tanultunk 8 órában naponta. Jó sokat számoltunk, így már nagyon profi vagyok a netto bér meg különböző járulékok kiszámolásában. Az osztálytársak is nagyon jó fejek voltak. Mikor vége lett együtt is töltöttünk egy napot a tengernél. Jól le is égtem. Okosan 11től 4ig lent voltunk a parton, így fantasztikus homár színem volt pár napig. Ráadásul féloldalas is, mert végig balról sütött rám a nap. Igazán megfordulhattam volna. Na mostmár mindegy, majd legközelebb jobbról ülök. :)

Megyek majd megint pár interjúra is, remélem mostmár tényleg összejön valami. Bár már nem merek se jóra se rosszra gondolni.

Képzeljétek itt most annyira meleg van hogy az összes mező Grottaglie körül le van égve. Az elmúlt egy hétben szinte minden nap 40 fok körüli hőmérséklet volt. Így a hosszú kiszáradt fű pillanatok alatt lángra kap. Elég egy kis üvegdarab (ami általában eldobált sörösüveg) ami tükrözi a napfényt és már is kész a tűz. Így most szegény Bellt kocsival hurcolom egy kicsit távolibb helyre ahol futkározhat kicsit. Mivel fehér a kutty az elszenesedett terepeket inkább kihagyjuk. Nem akarom hogy dalmata legyen belőle.
Ebben a nagy melegben már főzni se nagyon főzök, ilyen tészta meg rízs salátát szoktam csinálni, ami több napig eláll, és hidegen kell enni.
A rizseset leírom, mert tök könnyű és finom is:
Tehát főzzétek meg a rízst. Ha lehet olyat aminek nem annyira tapadnak össze a szemei, én szoktam bele dobni egy leves kockát hogy legyen azért valami íze. Aztán a folytatás nagyon egyszerű, kb azt teszel bele amit akarsz, mindent apró darabokra vágva. Leírom én mit szoktam: paradicsom (koktél), virsli (lehet sonka is, vagy csirkemell darabok), mozzarella, olivabogyó, lehet kapni ilyen üveges gombát vagy igazából bármilyen savanyúságot (ubi is jó, vagy kukorica, zöldborsó). Öntök rá egy pici olivaolajat, de ne tocsogjon ha lehet, csak épp egy keveset, meg nyomok bele egy kis majonézt (ugyanez a szabály). Ja és a fűszerek: só, pici bors, oregánó, meg ha akarod egy kis bazsalikom. Nyamm nyamm. Az a jó benne, hogy laktató és csak előkapod a hűtőből és már eheted is. Mi a tengerhez is ezt szoktuk vinni kis dobozkában.

Na mára elég ennyi, hamarosan jelentkezem, most megint lesz időm írni.

Sulizok

Sziasztok!
Na megint jól eltűntem, de ebben benne volt az is hogy 2 hétig otthon voltam. Még maradtam volna, olyan jó idő volt, és végre volt időm majdnem mindekivel talákozni. Meg a legjobb, hogy a Balcsira is lementünk kicsit. :)
Itt történt pár dolog. Először is ugye szervezem a tanfolyamot, hát sajna nem sok sikerrel. Sokan visszamondták (abból a kevés jelentkezőből is). Így végül csak ketten maradtak. Mindegy azért nekik megtartom, ha nem is fogok túl jól járni, legalább elmondhatom, hogy csináltam már ilyet is.
A másik, hogy jelentkeztem egy ingyenes tanfolyamra és kiválasztottak. Így most júni végéig minden nap reggel 9től este 6ig tágítják a fejemet. Emberi erőforrás menedzsment tanfolyam, sok sok törvénnyel, itteni adókkal, meg egyéb pénzügyi dolgokkal is tarkítva. Elég durva, magyarul is szétrobbanna az agyam egész nap ezt hallgatva, nem hogy olaszul, de legalább beleírhatom majd az önéletrajzomba. Remélem fognak neki örülni a munkaadók és találok majd valami jót.
És a jó hír. Aki nem tudná kb 1 hónapja lenyírattuk a bellt. Csak sajna eltúlozták a dolgot és óriás bőregeret gyártottak belőle. Meg mellesleg miután elrakták a pénzt és lekopaszították közölték hogy ezeket a fajta kutyákat nem is szokták lenyírni....köszi. Na de a lényeg, hogy ismét kezd hasonlítani régi önmagára. Már bele lehet markolni a hófehér szőrébe és lehet újra szedegetni őket pulcsiról, szájból, vagy ahova éppen beleszáll. :D

Bezár a bazár

Szerencsére csak ideiglenesen 1 hónapra bezárják a bárt, mert műtik a tulajt. Én pedig kihasználom ezt az időt és hazajövök 2 egész hétre. Már alig várom, végre lesz időm mindenre és mindenkire nyugodtan. Az utóbbi időben egy nagy rohanás volt az otthon tartózkodásom. :)
Amúgy itt minden oké. Kezdek belejönni a kávéfőzésbe. Plussz hetente egyszer már este is melózok, pénteken, vagy szombaton. Rájött a tulaj, hogy több lábon kéne állni. Szokott jönni egy kigyúrt gyerek cocktailokat csinálni, én meg a kasszában vagyok. Vicces nevet adtunk neki, Big Gym-nek neveztük el. :) Ezért is biztos láttátok facebookon, már ezerrel spamolom az itteni embereket, hogy jöjjenek hozzánk inni. :))
Kicsit írok a Bellről is. Képzeljétek most volt a szülinapja, március 10-én. Kapott egy új kis szőnyeget, amin aludhat, mivel az alvós törcsije már cafatokban van. Meg elkezdett tüzelni, legalábbis úgy tűnik.
Nem tudom írtam e, de amióta a bárban vagyok, a Giorgio viszi magával melóba, ahol van egy másik kutya haver is, a Billy. Billy már eléggé rá van kattanva a Bellre, így pár nap múlva szegénykét itthon kell majd hagyni. Sajnálom, mert mivel mi földszinten lakunk, biztonsági okokból le szoktuk engedni a redőnyöket. Így szegény Bell itt lesz bezárva a sötétben délután 1-ig. Remélem hamar lezajlik ez a tüzelés dolog, így mehet majd megint játszani.

Tehát akkor március 29-től április 12-ig vagyok otthon. Remélem lesz sok sok tali, buli, evés ivás. :D