2011. január 20., csütörtök

Lerobbanás az éjszakában

Hol is kezdjem, kezdem az elején így láthatjátok milyen jó kis napot sikerült ezzel az absztrakt élménnyel zárni. 
Tehát múlt vasárnap elhatároztuk hogy elmegyünk Bariba, ami kb 1, másfél óra kocsizás innen. Nem volt semmi különös cél, csak sima városnézés. Vittük a kutyát is, jól viselkedett szerencsére, ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú kocsiútra jött. :) Délután kaptam egy sms-t egy magyar lánytól akivel iwiwen vettem fel a kapcsolatot hogy talizunk e. Így estére is megvolt a program. Tarantoban találkoztunk 4-esben, pasikkal együtt. Nagyon szimpik voltak mindketten. Annyira hogy együtt elkezdtünk gondolkodni vm businessben is turizmus téren. :)
Na és itt jön a gázos kis befejezés. Taranto és Grottaglie közt 2 sávos autóút van. Nincs leállósáv, csak ilyen pár méteres leállási lehetőségek kb minden kilométernél. Ja és vaksötét. A kis Twingonknak sikerült meghalnia egy enyhe emelkedő teteje felé. Mondanom sem kell, hogy iszonyat veszélyes helyen. Az elakadásjelzőnk nem tudom mennyire látszódott a távolból, de nekem kb annyi infarktusom volt ahány kocsi elment melettünk. Persze nem maradtunk az autóban, lemásztunk az embermagas gazzal telített árokba, és jóval előrébb jöttünk, így ha valaki beleszáguldott volna a kocsiba életben maradtunk volna. Alrébb tolni nem tudtuk, mert egy, veszélyes volt a közelében, kettő, emelkedőn álltunk. Felhívtuk a Giorgio egyik haverját aki elindult hogy hazahúzzon minket. Ha autómentőt hívunk ráment volna a gatyánk és ki tudja mikor ér ki. Na innen jött az abszolút pánikolós rész. Akárhányszor volt pár másodperc hogy nem jöttek autók, a Giorgio odafutott a kocsihoz, hogy felszerelje a kötelet amivel később húztak minket. Persze ahogy jöttek az autók torkomszakadtából üvöltöttem, hogy menjen onnan. Ne tudjátok meg milyen rémképeim voltak. Ha vk belemegy semmi nem maradt volna belőle. 
A legszarabb az volt mikor egymás után két autó jött. Az első észrevette az álló autónkat, a másodiknak viszont csak 1-2 másodperce maradt a kikerülésre. Iszonyat ijesztő volt.
De megúsztuk. Megérkezett az ismerős, és szerencsére büntetés nélkül megúsztuk az egészet. (Nem szabad kötélen húzni az ilyen utakon).
Hazaérve letettük a kocsit egy szervíz előtt, másnapra már meg is volt. Vm a benzintartály körül romlott el, szerencsére nem került sokba. Remélem erre az évre letudódtak a kocsis szerencsétlenségek. :)

1 megjegyzés: