Látogatók III.

Tehát, az előző részben ott tartottam, hogy hátra volt az utolsó nap. Sajnos itt már nagyon meg voltam fázva, kicsit kedvtelennek és erőtlennek éreztem magam, de nem szabadott kihagynom a Vezúvot. Mert erre a napra hazaindulásom előtt ez volt a terv. Egész egyszerűen oda találtunk kocsival, ez annak is köszönhető, hogy Nápolyban a túrista helyek nagyon jól ki vannak táblázva. Anyunál volt egy régi Berlitz utazó kiskönyv, amiben szó volt egy a Vezúvon működő libegőről. Meg is talátuk a kissé ütött kopott táblát, ami a híres libegő felé vezetett. Leparkoltunk, de kicsit gyanús volt, hogy rajtunk kívül csak egy autót mosó pasit találtunk. (Azt ne kérdezzétek, miért pont ezt a helyet választotta kocsi mosásra, ez nekünk is rejtély maradt. Lehet a szép kilátás fogta meg, vagy lehet maffia tag volt, aki a tegnap esti lövöldözésből visszamaradt odaszáradt vért pucolta. De inkább nem hagyom szárnyalni a képzeletem). Mivel más nem volt, hát odamentem hozzá érdeklődni, merre van a libegő. Mire úgy arcon röhögött, hogy kicsit meg is sértődtem rajta. Aztán elmagyarázta, a libegő sosem létezett, elkezdték, de nem lett befejezve. Szerintem meg régen biztos létezett, csak annyira régen lehetett, hogy akkor még nem volt autója, és így nem jött kocsit mosni a Vezúvra.
A kis kitérőnk után, felmentünk autóval. Persze kellett még felfelé sétálni pár száz métert a kráterig. Képzeljétek főstülgött is. Gondos válogatás után hoztam is pár követ, bár nem tudom mi lesz a sorsuk, mert a Giorgio rögtön száműzte őket a polcról. :(
A Vezúv után volt még pár óránk az indulásomig, de a biztonság kedvéért máris Salerno felé vettük az irányt, ahonnan a buszom indult. Itt három órát várakoztunk, kicsit lementünk a tengerparta, mentünk pár lakótelep kört (mivel a buszmegálló a periférián volt), és apukám ivott sok sok alibi kávét, hogy wc-re mehessünk. :)
A buszút egész gyorsan elment, egy nápolyi nénivel beszélgettem, szerencsére csak 1 órát a 4ből. Szimpi volt, de ennyi bőven elég volt belőle.
Nekem itt véget is ért a kalandozás szüleimmel, akiknek még 2 megállójuk volt hazaindulásuk előtt. Le a kalappal előttük, milyen jó kis utat szerveztek maguknak!