Látogatók II.

Akkor folytatom is a kis családi kalandot.
Egy hét Grottaglie után felkerekedtünk, hogy bejárjuk Nápoly környékét. Sorrentóban szálltunk meg, ami egy gyönyörű kis tengerparti hely. Elég nagy rohanás volt az egész, de így legalább sok sok mindent meg tudtunk nézni. A szállásunk elfoglalása után rögtön Pompei felé vettük az irányt vonattal. Ez egy a Vezúv lábánál lévő római kori város amit elöntött a láva. A sok rom közt volt egy két durva látvány, megkövült imádkozó emberek, és egy kutya is volt feldobott tappancsokkal. Szegények, azért nem lehetett semmi.
Következő nap átmentünk Capri szigetére hajóval. Összesen 3 hajón ültünk az út alatt. Az egyik egy nagy komp féle volt, ami átvitt minket a szigetre. Itt rögtön befizettünk egy kisebb hajóra (motoros csónak féle) ami körbevitt minket a szigeten. Félúton megálltunk egy úgynevezett Grotta Azzura-nál (kék barlang). Ez nagyon mulatságos volt. Fél órát álltunk sorba a hajónkkal. Majd hármasával át kellett szállnunk kis csónakokba. 11,50 volt a belébő a barlangba. Elképzeltem, hogy biztos bent leszünk vagy fél órát, ha ilyen drága. Sikeresen átbénáztuk magunkat a csónakba, ahol mindenkinek a hajópadlóra kellett feküdnie, mivel a barlang bejárata kb 1nm-es volt. Féltem is mert én elöl feküdtem, és mielőtt belökött volna minket a vezetőnk párszor odaverődött a csónak orra a bejárat tetejéhez, mivel eléggé hullámzott a víz. Szerencsére épségben megúsztuk. Bent először nem láttam semmit, teljes sötétség. Igazából ez egy kis barlang, ahova alulról bejön a fény, ami megvilágítja az ékszínkék vízet.Nagyon szép , de szerintem elég lehúzás volt az ára. Amin még röhögtem, hogy a csónakosok borravalót remélve iszonyat hangosan áriáztak a barlangban, ami nem kicsit viszhangzott. :D
A hajóút végén úgy döntöttünk, hogy a kevés időnk miatt visszamegyünk és még délután megnézzük Nápolyt.
Na hát itt elég ha annyit mondok, hogy apukám kb 5 perc Nápoly után vissza akart fordulni. Iszonyat szemét hegyek és bűz mindenhol. És ne tudjátok meg, nem csak a külvárosban, a belváros legfrekventáltabb helyein is 2-3 méteres szeméthegyek állnak. Hozzá kellett szokni, de kb 1 óra után már nem is zavart minket annyira. Lehet ott rontottuk el, hogy megkérdeztem egy rendőrt szerinte merre menjünk, aki beirányított minket Nápoly egyik legrégebbi utcájába, ami koránt sem volt túrista övezet. Eléggé alja népség lakott arra felé, és az utcák is sötétek voltak...úgy tudnám leírni, hogy a nyolcker nyolckere. :) Itt be voltunk szarva rendesen. Ami viszont kellemes csalódás volt, hogy itt is bementem pár boltba, még mindíg a cipőfűzőt vadászva, és nagyon kedves és barátságos volt mindenki. Rá kellett jönnöm, a Nápolyiak ilyenek, lehet kicsit félelmetesnek tűnnek, de igazából szerintem nem nagyon van mitől félni. Kikeveredvén ebből a fura részből, megtaláltuk a túristáknak való szép nagy épületeket és boltokat, ahol lenyugodtunk kicsit.
Azt hiszem mára ennyi, még mindíg nem fejeztem be, hátra van az utolsó nap. De nem akarok túl hosszú részeket írni, nehogy ne olvassátok végig.

Nápolyi szeméthegy példa, ha nem jelenne meg kattintsatok rá!