Látogatók I.

Jó pörgős hét van mögöttem, lesz mit írnom. Ezért is szánok rá 2 részt.
Múlt hét szombat óta, szüleim voltak nálunk látogatóban. Kb este tíz körül érkeztek, képzeljétek lenyomták az 1600 km-t egy nap alatt. Szegényeket nem hagytam pihenni, mert volt egy fasza kiállítás-fesztivál (famefestival.it) aznap este és muszáj volt megnézniük. De szerintem nem bánták meg.
Vasárnap meg felkerekedtünk, elmentünk Tarantóba, vettünk sok sok tengeri herkentyűt (2 féle kagylót, polipot meg halat) és itthon főztünk...vagyis főzött, a Giorgio, mert én ezekhez nem értek. Fincsi volt minden. Közben volt ismerkedés a kutyánkkal (Bellel), aki szerintem nagyon megszerette mindkettőjüket. Anyu nagyon sokat dögönyözte, de apuhoz is mindig oda ment, hogy arcon nyalja, de ő annyira nem örült ennek. :) Első nap ki is pakolta az egyik hátizsákot amíg nem voltunk otthon és megevett valami kekszet, ez lehetett az előétel. A következő fogása anyu egyik kedvenc cipője volt, aminek leharapta az orrát meg a sarkát. A vicces az volt, hogy a Giorgio előbb látta meg és próbálta vissza eszkábálni a szandállá alakított cipő sarkát....hahaha. A desszert pedig anyu sportcipőjének a füzője volt. Így szegénynek nem maradt egy ép zárt cipője sem. Aztán jól megjárta szegény kutya, mert adtunk neki is egy kis polipot, amitől olyan szarul lett, hogy 2 napig fosott meg hányt agyba főbe.Hétfőn vittük is magunkkal a tengerpartra, mert nem akartuk így itthon hagyni, szegény a kocsiba is kidobta a taccsot. De persze ez nem az ő hibája volt.
Annyira szép volt a tengerpart, szinte senki nem volt, így a homok érintetlen sima és fehér volt, plussz a víz is nagyon szép tiszta, világoskék színű volt.
Kedden meg szerdán tettünk pár kört a tartományban, nem írom le hogy miket láttunk, mert az lehet nem mindenkit érdekel...a lényeg, hogy megnéztünk 4 másik nagyon szép várost olyan 200 km-es körzetben.
Csütörtökön anyuval piacoztunk, meg szuvenírt vettünk. Erről még nem is beszéltem, hogy az itteni szerencsehozó tárgyat pumo-nak hívják. Hasonlít egy tojásra, és általában az erkélyek sarkaira szokták tenni. Vettünk belőlük jó párat. Apu meg itthon maradt egész nap, mert jól megfázott, amit később aztán jól rámragasztott (még mindíg azzal küszködök), így anyuval egész nap jártuk a várost. Estefelé már csak a cipőfűzőre mentünk rá, de ne tudjátok meg, itt lehetetlen kapni. Csak az ilyen fonal és varró boltban lehet mint megtudtuk pár óra mászkálás után, ami addigra bezárt.
Péntek reggel indultunk tovább Nápoly felé, ahol 3 napot voltunk csak, de többet pörögtünk, mint az egy hét alatt itt nálunk. Így ezt a következő részben mesélem majd el.
Pussz mindenkinek!!!